Olyan érdekes az ember pszichéje,ahogy vívódik saját magával. Talán nem akartam eléggé ezt a kisfiút? Van, aki egyáltalán nem akarja, mégis egészségesen születik a babája. Mielőtt megfogant, már tönkre tettem a testem a sok evéssel, nem odafigyeléssel. Igen, ezzel szembe kell néznem. Kis mentség, hogy miután megtudtam, hogy várom őt, azonnal feladtam ezt az önpusztító hozzáállást. Minden utasítást betartottam, mégis így alakult. Valamit elkövettem, ami miatt így büntet a sors? Lehet, nem tudom, nem hiszem, hogy rosszabb vagyok másoknál. Túl sokáig vártam? Igen, kezdek kifutni az időből, azonban azt gondolom, hogy eddig nem volt itt az ideje, ennek most kellett megtörténnie.
Ma az jutott az eszembe, hogy még az ég is megsiratta a kicsimet. A szomszéd településre jártunk nőgyógyászhoz. Mikor megjöttek az eredmények és eldöntöttük, hogy elengedjük, akkor hazafelé a két település között elkapott egy kisebb zápor. A 36 fokos kánikula kellős közepén a semmiből. Ültünk a kocsiban a párommal, nem szóltunk egy szót sem, de hangtalanul sírtam, mert úgy éreztem, most az ég búcsúzik egy kicsi élettől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: